Az elmúlt hétvégén lelkes csapatunk Nagybecskereken (Szerbia) vett rész az U14- es korosztály EFC versenyén, illetve kadet (U17) nemzetközi versenyen. A szombati indulás és az érkezés sima volt, közte Röszke becsúszott. Másnap, a reggeli jó hangulatú elfogyasztása után birtokba vettük sportkomplexumot és belevágtunk egy hosszú napba.

Németh Korinna és Iván Blanka - az utóbbi versenyek után mondhatni hagyományosan - már a csoportküzdelmek során összekerültek, Tamás Lili szerencsére másik másikba került. Blanka és Korinna 4 győzelemmel, 2 vereséggel, míg Lili 3-2-vel kvalifikált a táblára. A táblán Lili a csoportküzdelmek után ötödiknek rangsorolt, erős horvát ellenfelét verte szép vívással a 8 közé jutásért, majd kapott ki ügyes román riválisától. Mindeközben kivel került össze Blanka és Korinna a legjobb 8-ért? Igen, kitaláltátok! Ezúttal Blanka vágott vissza a Vidékbajnokság döntőjéért… Utána a későbbi győztes Goóg Lilitől szenvedett vereséget, így lett végül Blanka a 6., Lili a 8., Korinna pedig a 12. helyen végzett a versenyben.

Ezzel egy időben Nagy Balázs 3-2-vel indította be kikapcsolhatatlan motorját, mellyel kiemeltként került a 16 közé, ott azonban Jánosa Levente megállította és lett végül 10. 

Délután Szentirmai Istvánnak és ismételten Balázsnak drukkolhattunk a kadet fiúk versenyében. Mindketten két győzelmet hoztak össze, így nehéz sorsolást kaptak. Isti egy szoros asszó után el is vérzett, Bazsi azonban meglepően könnyed győzelemmel jutott a 16 közé, ahol azonban már nem sikerült a folytatás.  Így Bazsi a 14., István pedig a 17. helyen végzett.

Könnyed vacsi után hazafelé vettük az irányt. A Waze ezúttal a szerb-horvát határ felé tett javaslatot, melyet elfogadtunk. A gyomrom csak a határnál szorult össze egy tavalyi emlék okán, melyet az utánozhatatlan és ezúttal nagyon hiányzó Sali Dávidhoz kapcsolódik, és amit most felidéznék párbeszéd formájában:

Dávid pörgött, ahogy szokott. Épp’ előttünk szedtek darabokra a horvát határőrök egy szerb autót, már minden az úton volt kipakolva, mikor is:
- Zoli bácsi, Zoli bácsi! Én tudok angolul. El kell mondanunk a határőrnek, hogy vannak nálunk fegyverek és gyógyszerek, nehogy baj legyen! Mondhatom én?!
- Nyugodj le Dávid! - mondtam mit sem sejtve.
Dávidnak azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy az általa feltett kérdéseket nem feltétlen azért teszi fel, hogy választ kapjon rá, így már kiabálta is ki a leengedett ablakon az akkor még mosolygó posztoló embernek:
- We have got weapons and drogs!
Vagy valami hasonlót.

A mosoly eltűnt, emberünk intett, hogy szálljak ki. A csomagtartó felé haladva éreztem, hogy megigazítja övén a pisztolytáskát, majd a csomagok felnyitása után nézte meg a tőröket és röhögte el magát. Jó poén volt, idén elmaradt. Helyette volt más, amit majd jövőre mesélek el.

Köszönjük a fantasztikus gyerekeknek, szüleiknek és Grétinek ezt a két felejthetetlen napot! Következő túra Piliscsaba, majd Somorja, melyekre kiváló felkészülés volt a vendégszerető Nagybecskerek.

Hajrá ZVE!!!